Az imádságról 2. (olvasónapló O. Hallesby könyve alapján)

1. Tehetetlenség

Az imádkozó szívnek első és legbiztosabb ismertető jele kétségtelenül a tehetetlenség.
Az ima a tehetetlenek végső menedéke, valóban az utolsó kivezető út. Mindenfélével próbálkozunk, míg végre az imádság útjára térünk. És ez nem csupán a megtérés előtt van így.

Igazából csak a tehetetlenek tudnak imádkozni.

praying-hands

O. Hallesby

Az imádságról

 

AZ IMÁDSÁG LÉNYEGE

című fejezet folytatása

Milyen az a szívbeli magatartás és állapot, amelyet Isten imádságnak ismer el?

 

1. Tehetetlenség

Az imádkozó szívnek első és legbiztosabb ismertető jele kétségtelenül a tehetetlenség.
Az ima a tehetetlenek végső menedéke, valóban az utolsó kivezető út. Mindenfélével próbálkozunk, míg végre az imádság útjára térünk. És ez nem csupán a megtérés előtt van így.

Igazából csak a tehetetlenek tudnak imádkozni.

 

Tehetetlenséged a te legjobb imádságod. Sokkal jobban kiált ez szívedből Isten szívéhez, mint minden más szavad és megfogalmazott imádságod. Ő hall téged már első pillanattól kezdve, amikor erőt vett rajtad a tehetetlenséged és azonnal kész arra, hogy segítsen rajtad.

Ha anya vagy, könnyebben megérted az imádságnak ezt az oldalát. Hiszen nagyon jól megérted kisbabád sírásában a kérést, sőt a kicsinek még sírnia sem kell.

Ahogyan az igazi anya gyermeke gondozására odaszánja az életét, éppen úgy az Örökkévaló Isten mérhetetlen kegyelmében az Ő örök életét áldozta bűnös gyermekei gondozására.

 

Milyen az Isten?

 

Máté 5:45
… felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

Matthew 5:45
… he makes his sun to rise on the evil and on the good, and sends rain on the just and on the unjust.

Luk 23:34
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nekik; mert nem tudják mit cselekesznek…

Luke 23:34
Then said Jesus, Father, forgive them; for they know not what they do…

 

Isten szereti ellenségeit is.

Az imádság a tehetetlen ember számára van. A tehetetlen bűnös számára, aki többé nem menekül Isten elől. Aki megáll a mennyei világosságban, kezdi felismerni korábbi bűneit, szívének tisztátalanságát, megátalkodottságát, hidegségét és közömbösségét. Látja méltatlankodását, lázadozását Isten ellen, a Biblia és az imádság ellen és gyenge akaratát bűnös vágyaival szemben. Ilyenkor az ember nyomorúságában Istenhez kiált.

Nem a te imádságod indítja arra Istent, hogy megszabadítson téged. A te imádságod annak a gyümölcse, hogy Jézus zörgetett szíved ajtaján és megmondta neked, hogy be akar térni hozzád.

Azt gondolod, hogy minden zárva van előtted, mivel nem tudsz imádkozni? Barátom, imádságodban éppen ez a tehetetlenség a döntő. Az én tehetetlenségem az, ami teljesen feltárja az ajtót Jézus előtt és biztosítja számára a bemenetelt minden szükségemben.

 

Mi imádkozunk és kapunk rá feleletet, de ezt nem értjük meg azonnal. Gyakran, csak sokkal később.
Istentől valami meghatározott választ vártál: békességet, bizonyosságot, lelki örömöt, s mivel ezeket nem kapod meg, azt hiszed, hogy Isten nem felelt neked. Jézusnak sok mondanivalója van számunkra és sokat kell végeznie bennünk. De ezt nem értjük meg azonnal. Türelmetlenek vagyunk és azt szeretnénk, ha valami mást mondana vagy tenne. Mint Péter is a lábmosásnál:

Ján 13:1
A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.

2 És vacsora közben, amikor az ördög belesugalta már iskariótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
5 Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve.
6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda neki: Uram, te mosod-e meg az én lábaimat?
7 Felele Jézus és monda neki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
8 Monda neki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
9 Monda neki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10 Monda neki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

John 13:1
Now before the feast of the passover, when Jesus knew that his hour was come that he should depart out of this world unto the Father, having loved his own which were in the world, he loved them unto the end.

2 And supper being ended, the devil having now put into the heart of Judas Iscariot, Simon’s son, to betray him;
3 Jesus knowing that the Father had given all things into his hands, and that he was come from God, and went to God;
4 He rises from supper, and laid aside his garments; and took a towel, and girded himself.
5 After that he pours water into a basin, and began to wash the disciples’ feet, and to wipe them with the towel wherewith he was girded.
6 Then comes he to Simon Peter: and Peter says unto him, Lord, do you wash my feet?
7 Jesus answered and said unto him, What I do you know not now; but you shall know hereafter.
8 Peter says unto him, You shall never wash my feet. Jesus answered him, If I wash you not, you have no part with me.
9 Simon Peter says unto him, Lord, not my feet only, but also my hands and my head.
10 Jesus says to him, He that is washed needs not save to wash his feet, but is clean everything: and all of you are clean, but not all.

 

De Jézust nem téveszti meg oktalanságunk. Nyugodtan végzi tovább munkáját és azt mondja:

Ján 13:7
Felele Jézus és monda neki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

John 13:7
Jesus answered and said unto him, What I do you know not now; but you shall know hereafter.

 

Ezért ne aggasszon a tehetetlenséged. Legfőképpen pedig ne gátoljon az imádkozásban, mert ez a tulajdonképpeni titka és hajtóereje. Ezért inkább próbálj hálát adni Istennek a tehetetlenség ajándékáért. Ez egyike Isten legnagyobb ajándékának, mert csak tehetetlenségünkben tárjuk fel szívünket úgy, hogy Jézus beléphet nyomorúságunkba kegyelmességével és minden könyörületességével.

Az imádkozásban való tehetetlenség különféleképpen nyilvánul meg, különösen érzelmi életünkben válthat kis teljesen különféle hatásokat. Rendszerint hívő keresztyén életünk első idejében hat legerősebben érzelmi életünkre a tehetetlenség. Ebben az időben meghajlít bennünket az Úr és megtöri szívünket.

Ézs 57:15
Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Isaiah 57:15
For thus says the high and lofty One that inhabits eternity, whose name is Holy; I dwell in the high and holy place, with him also that is of a contrite and humble spirit, to revive the spirit of the humble, and to revive the heart of the contrite ones.

 

Szétzúzza magabiztosságunkat és önbizalmunkat. Nem csak azért, mert az egész olyan új és szokatlan, hanem mivel olyan érthetetlen.

Isten lényéhez tartozik, hogy felfoghatatlan. Ő olyan nagy, hogy egy teremtménye sem értheti meg Őt teljesen.
Így senki sem találkozhat Istennel anélkül, hogy felfoghatatlanságába ne ütközne.

Mi sok mindent el tudunk viselni, ha szenvedéseink célját és értelmét felismerhetjük. De a megfoghatatlan, ami előttünk olyan könnyen értelmetlenné válik, nyugtalanít minket és jobban fellázít, mint bármi más. Semmi sem botránkoztat meg minket olyan könnyen, mint Istennek ez a felfoghatatlansága. Ezért Istennek egyik sajátossága sem rendíti meg olyan gyorsan önbizalmunkat és magabiztosságunkat, mint ez a felfoghatatlanság.
Ez indította Jézust e szavakra:

Máté 11:6
És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.

Matthew 11:6
And blessed is he, whosoever shall not be offended in me.

 

A megfoghatatlan mindig bénító félelemmel tölt el bennünket. Aki ezt a félelmet kiállja anélkül, hogy Isten és a saját lelkiismerete elől menekülne, aki a felfoghatatlan Isten színe előtt marad, az csodát él át:
Isten szétzúzza önbizalmát és magabiztosságát. Anélkül, hogy tudná miképpen, a tehetetlen bűnös Istennel való közösségbe kerül. Isten maga az, aki őt a Krisztusban képessé teszi arra, hogy meghajoljon a felfoghatatlan Isten előtt. Ugyanakkor Rá is bízza magát és megnyugodjék benne.

Ezzel valami döntő jelentőségű fordulat állt be a bűnös életében: kiengesztelődött, megbékélt lett. Nem csak Isten felfoghatatlanságával békült meg, hanem az Ő saját tehetetlenségével is. S míg ez eddig egész lényét lázadással és aggodalommal töltötte el, most megtapasztalta, hogy a bűnös ember tulajdonképpeni magatartása Isten előtt a tehetetlenség.

Minden ponton tehetetlen marad. Akár bűnbocsánatról, bűn feletti győzelemről, a lélekben való új életről, kegyelemben való növekedésről vagy a mindennapi életben az Istenhez és az emberekhez való hűségről van szó. Tehetetlensége most új módon vonul be imádkozó életébe. Most egész imaéletét tehetetlensége hordozza.
A bűnbánó szív tudja, hogy Isten előtt semmire sem képes, de nincs is másra szükség, mint hogy belenyugodjék tehetetlenségébe és úgy bízza magát a Mindenható és Szent Isten gondjaira, ahogyan a kisgyermek anyja gondviselésére bízza magát.

Az imádság hatékonyabb, erőteljesebb lesz, ha Isten lelke érezteti velünk tehetetlenségünket, s fel kell ismernünk, hogy természetünknél fogva mennyire képtelenek vagyunk szeretni, remélni, szolgálni, áldozatot hozni, szenvedni, Bibliát olvasni, imádkozni és bűnös vágyaink ellen küzdeni.

Gyakran megtörténik, hogy kiesünk az Isten előtti tehetetlenségnek ebből az áldott helyzetéből és ismét előtör korábbi önbizalmunk és magabiztosságunk. Ez addig tart, míg Isten újra össze nem töri szívünket és mi újra fel nem ismerjük, hogy tehetetlen bűnösök vagyunk, akik csupán egy dolgot tehetünk: engedjük, hogy a felfoghatatlan Isten könyörüljön rajtunk, szeressen minket és gondunkat viselje.

 

János 15:5-ben Jézus egyetlen mondatban jelenti ki azt, amit egész életünkben tanulunk, de amit még akkor sem tanultunk meg teljesen, amikor a halál küszöbére érünk:

Ján 15:5
… nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

John 15:5
… without me all of you can do nothing.

 

A tehetetlenség nem csak imádkozó életünkben döntő, hanem az Istenhez való magatartásunkban is. Ameddig tudatában vagyunk tehetetlenségünknek, nem lephet meg minket semmiféle nehézség, nem zavarhat meg a nyomorúság, nem ijeszthet meg semmiféle akadály. Semmit nem várunk önmagunktól, s ezért minden nehézségünket, gondjainkat imádságunkban Isten elé visszük. Így ajtót nyitunk előtte és alkalmat adunk Neki, hogy tehetetlenségünkben csodálatos erőit nyilvánvalóvá tegye.

 

2. Hit

 

Az 1. rész: http://jeremiah2913.com/istennel-jarva/az-imadsagrol-1-o-hallesby-konyve-szerint/

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.