Cselekedetek 1. fejezetéről, Scofield és MacDonald kommentárjainak felhasználásával

Cselekedetek 1. fejezetéről, Scofield és MacDonald kommentárjainak felhasználásával

Bevezető gondolatok Scofieldtől és MacDonaldtól

Scofield: Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet Lukács írta, Evangéliumának folytatásaként. Lukács többet írt az Újszövetségben, mint bármely más szerző. Ő a gyülekezet korai éveinek első történetírója.

Ez a könyv az egyetlen ihletett beszámoló a gyülekezet kezdetéről és korai munkájáról. Hidat jelent az evangéliumok és a levelek között.

“Ez az elsődleges tankönyv a missziói alapelvek tanulmányozásához, a hit megvédéséhez, a Szent Szellem személyéről és munkájáról, valamint a keresztyén igehirdetés módszereiről és témáiról.”

 

MacDonald: Ez a könyv nem csak híd Krisztus élete és a levelekben tanított, Krisztus szerinti élet között, hanem összekötő kapocs a júdaizmus és a keresztyénség, a törvény és a kegyelem között.
Az a legvalószínűbb, hogy Lukács a Cselekedeteket akkor írta, amikor Pál Rómában börtönben volt (2.fogság), kb. Krisztus után 62-ben vagy 63-ban.
Látjuk benne a Szent Szellem munkálkodását, amint megalakítja a gyülekezetet, felruházza erővel és biztosítja terjedését.
A Cselekedetek mintegy 33 éves időszakot ölel fel. Nincsen az emberi történelemnek még egy hasonló szakasza, amikor egyszerű emberek kicsiny csapata úgy megmozgatta a világot, mint amit itt látunk.

 

A következő jegyzetekben már nem feltétlenül jelölöm külön, hogy mit olvastam Scofiled-nál és mit MacDonald-nál, hacsak nem szó szerinti idézetről van szó.

 

Tyndale fordítása - Acts

 

Cselekedetek 1: 1-5

A feltámadott Úr megígéri a Szent Szellemet

 

Apcs 1:1 Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,

 

Az Úr szolgálata e két dolog valamelyike volt: cselekvés és tanítás. Nem volt cselekedet nélküli hit, és tanítás kötelezettségek nélkül sem. Az Úr élő megtestesülése volt annak, amit tanított, gyakorolta is, amit hirdetett.

 

2 Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.

3 Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nekik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.

 

Scofield szerint ez az egyetlen utalás a Bibliában Krisztus feltámadás utáni földi szolgálatának tartamára.

MacDonald kiemeli, hogy az Úr a feltámadása és mennybemenetele közti 40 nap alatt a tanítványokkal az Isten Királyságára vonatkozó dolgokról beszélgetett, vagyis elsősorban nem ennek a világnak a királyságaival törődött, hanem azzal a birodalommal, vagy szférával, ahol Istent királynak elismerik.
A királyságot nem szabad a Gyülekezettel összekeverni.
Az Úr Jézus ajánlkozott, hogy Izráel királya lesz, de visszautasították ( Máté 23:37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.)

Szó szerinti földi királyságát ezért halasztotta el, hogy Izrael térjen meg és fogadja el Őt Messiásnak. (Apcs 3:19 Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. 20 És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett. 21 Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.)

Jelenleg távol van a Király. Létezik azonban egy láthatatlan Királysága a Földön. (Kol 1:13 Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;)

Ez magába foglalja mindazokat, akik hűséget fogadnak neki. (Máté 25:1-12. és János 3:3-5.)

 

Máté 25:1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

2 Öt pedig közülük eszes vala, és öt bolond.

3 Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!

7 Akkor felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.

10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

11 Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nekünk.

12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

 

Ján 3:3 Felele Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

4 Monda neki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?

5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

 

A gyülekezet teljesen új dolog. Nem volt témája az Ószövetség próféciáinak. (Ef 3:5 Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:)

Magában foglal minden hívőt pünkösdtől az elragadtatásig.

 

Apcs 1:4 És velük összejövén, meghagyá nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:

 

Az Atya ígéretének beteljesedése Jeruzsálemben történik meg, azaz a Szellem eljövetele abban a városban következik be, ahol az Urat keresztre feszítették. Így a tanítványok is azon a helyen válnak erőssé és félelem nélkülivé, ahol gyengének és gyávának mutatkoztak.

A tanítványok az Atya ígéretéről többször hallottak az Úrtól, különösen a felső teremben folytatott beszélgetés közben szólt nekik Jézus a Segítőről, Aki el fog jönni:

Luk 24:49 És íme én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

Ján 14:16 És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Ján 14:26 Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.

Ján 15:26 Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.

Ján 16:7 De én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

Ján 16:13 De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek.

 

Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.

 

A János általi bemerítés külső és fizikai, a Szent Szellem általi bemerítés pedig belső és szellemi.

Az első bemerítkezés, azaz a János általi, külsőképpen Izrael nemzetének megtért részéhez sorolta a tanítványokat. A második, a Szent Szellem általi be fogja építeni őket a gyülekezetbe, Krisztus testébe és képessé teszi őket a szolgálatra.

 

 

Cselekedetek 1: 6-11

A mennybe távozó Úr megbízza az apostolokat

 

A feltámadott Úr 40 napig tanította az apostolokat az Isten országa dolgairól, az Írásból. Egy pontot hagyott érintetlenül, nevezetesen azt az időt, amikor helyreállítja Izrael királyságát; ezért az apostolok kérdése

 

Apcs 1:6 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek?

 

Az Úr ismételt válasza ez lesz: az idő Isten titka.

 

Apcs 1:7 Monda pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.

 

Az idők vagy alkalmak kifejezés a Bibliában arra használatos, hogy olyan, Isten által előre megmondott eseményekre utaljanak, amelyek később következnek be Izrael nemzetével.

 

Apcs 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

Ezt a parancsot, amely azokat a földrajzi területeket adja meg, ahol hirdetni kell az Evangéliumot, pontosan az itt leírt sorrendben teljesítették.

Az evangelizálás munkája Jeruzsálemben kezdődött (2:1) és folytatódott Júdeában és Szamáriában (8:5) majd a Föld többi részén (8:26)

 

Apcs 1:9 És mikor ezeket mondotta, az ő láttukra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.

10 És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,

11 Kik szóltak is: galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.

 

A 11. vershez kapcsolódóan Scofield ad egy összefoglalást a kétféle eljövetelről (Adventről):

 

MacDonald írja, hogy itt világos ígéretünk van az Úr második eljövetelére, hogy Királyságát felállítsa a földön. Ez nem az elragadtatás, hanem eljövetel az uralkodásra. Az ígéret szerint tehát van párhuzam a mennybemenetel, Jézus felvitetése és eljövetele között:

Felemelkedett az Olajfák hegyéről Vissza fog térni az Olajfák hegyére
(Zakariás 14:4 És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.)
Személyesen távozott el Személyesen tér vissza
(Malakiás 3:1 Íme, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; íme, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.)
Láthatóan távozott Láthatóan tér vissza
(Máté 24:30 És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.)
Felhő takarta el Az ég felhőin jön el
(Máté 24:30)
Dicsőségben távozott Hatalommal és nagy dicsőséggel tér vissza
(Máté 24:30)

 

 

Cselekedetek 1: 12-26

Az imádkozó tanítványok várakozása Jeruzsálemben

 

 

Apcs 1:12 Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák [hegyének], mely Jeruzsálem mellett van, egy szombat [napi] járóföldre.

 

A szombatnapi járóföld volt a legnagyobb távolság, amelyet egy zsidó szombaton megtehetett, azaz egy jó kilométernyi rövid séta.

 

Apcs 1:13 És mikor bementek, felmenének a felsőházba, ahol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.

 

Itt Isten Szelleme negyedszer és utoljára sorolja fel a tanítványok nevét (Máté 10:2-4, Márk 3:16-19, Lukács 6:14-16). De most van egy lényeges kihagyás: Iskáriótes Júdás neve hiányzik a listáról.

 

Apcs 1:14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.

A kifejezés, hogy egy szívvel-lélekkel, 11-szer fordul elő a cselekedetekben és egyike azoknak a kulcsoknak, amelyek az áldások kincsestárát megnyitják.

A másik kulcs ezekben a szavakban van: foglalatosak voltak az imádkozásban.

Tehát kihangsúlyozhatjuk, hogy az EGYSÉG és az IMÁDSÁG volt a PÜNKÖSD ELŐZMÉNYE.

Itt említi az Újszövetség Máriát, Jézus anyját utoljára név szerint. A tanítványok nem hozzá imádkoztak, hanem vele. Velük együtt várta Mária, hogy megkapja a Szent Szellem ajándékát. A Biblia Máriát sohasem nevezi Isten anyjának, hanem Jézus anyjának.

Ez az egyik vers azok között, amelyek cáfolják azt az elképzelést, hogy Mária szűz maradt volna és sohasem szült gyermeket Jézus után.

(Károli itt atyjafiaknak fordította a szót, amely fiútestvért, fivért jelent: adelphosz)

(Pl.: Máté 12:46 Mikor pedig még szóla a sokaságnak, íme az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakinn, akarván ő vele szólni.

Márk 6:3 Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala őbenne.)

 

Apcs 1:16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták Jézust.

17 Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.

 

Júdás saját szabad akaratából lett áruló és így beteljesítette a próféciákat, hogy valaki ki fogja szolgáltatni az Urat az ellenségeinek.  (Zsolt 41:10 Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.)

 

Apcs 1:18 (Ez [hát] mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.

19 És [ez] tudtukra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.)

 

Ez a két vers azért van zárójelek között, mivel Lukácstól származó megjegyzés és nem része Péter beszédének. De ezek teszik teljessé a történeti tényeket Júdás halálának idejéről.

 

Apcs 1:20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.

 

Folytatódik Péter beszéde és megmagyarázza, hogy Dávid Jézus árulójára utalt a Zsoltárok 69:26-ban (Zsolt 69:26 Legyen az ő palotájuk puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;)

Valamint Zsolt 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Péter apostol ezt úgy értette, hogy Júdás hűtlensége után helyettest kell kijelölni.

 

Apcs 1:21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,

22 A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.

 

Péter szerint akit kiválasztanak, két követelménynek kell megfelelnie:

  1. olyannak kell lennie, aki kísérte a tanítványokat Krisztus nyilvános szolgálatának három esztendeje alatt
  2. képesnek kell lennie bizonyságot tenni az Úr feltámadásáról

 

Apcs 1:23 Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hívatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.

24 És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál,

25 Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.

26 Sorsot vetének azért reájuk, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.

 

Mindig felmerül két kérdés:

  1. Helyesen cselekedtek-e a tanítványok, amikor Mátyást kijelölték? Nem kellett volna-e várniuk, amíg Isten kiválasztja Pál apostolt, hogy kitöltse az űrt

Semmi sincs a feljegyzésben, ami azt jelezné, hogy a tanítványok helytelenül cselekedtek. Imádkoztak, engedelmeskedni akartak a Szentírásnak, egyetértéssel vettek részt Júdás jogutódjának kiválasztásában. Ráadásul Pál szolgálata teljesen eltérő volt a tizenkettőétől. A tizenkettőt Jézus bízta meg a földön, hogy Izraelnek prédikáljanak, míg Pált a megdicsőült Krisztus hívta el szolgálatra és a pogányok közé küldte.

  1. Helyes volt-e sorsot vetni azért, hogy Isten gondolatát megismerjék?

Az Isteni akarat megismerésének ezt a módszerét az Ószövetség elfogadta. (Péld 16:33 Az [ember] keblében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.)

 

 

 

 

 

 

 

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.