Day 6 – Genesis 11-13; Ephesians 6

Thematic Bible reading plan – Day 6.

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai

1. Mózes 11. – hangzó revideált Károli      1. Mózes 12. – hangzó revideált Károli

1. Mózes 13. – hangzó revideált Károli      Efézus 6. – hangzó revideált Károli


1. Mózes 11. – hangzó revideált Károli

1 Mózes 11:1 – 11:32

  1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

  2 És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

  3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nekik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

  4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

  5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

  6 És monda az Úr: Íme e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.

  7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

  8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

  9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

  10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.

  11 És éle Sém, minekutána nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

  12 Arpaksád pedig harmincöt esztendős vala, és nemzé Séláht.

  13 És éle Arpaksád, minekutána nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

  14 Séláh pedig harminc esztendős vala, és nemzé Hébert.

  15 És éle Séláh, minekutána nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

  16 Héber pedig harmincnégy esztendős vala és nemzé Péleget.

  17 És éle Héber, minekutána nemzé Péleget, négyszáz harminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

  18 Péleg pedig harminc esztendős vala, és nemzé Réut.

  19 És éle Péleg, minekutána nemzé Réut, kétszáz kilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

  20 Réu pedig harminckét esztendős vala, és nemzé Sérugot.

  21 És éle Réu, minekutána nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

  22 Sérug pedig harminc esztendős vala, és nemzé Nákhort.

  23 És éle Sérug, minekutána nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

  24 Nákhor pedig huszonkilenc esztendős vala, és nemzé Thárét.

  25 És éle Nákhor, minekutána nemzé Thárét, száz tizenkilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

  26 Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

  27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

  28 Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

  29 Ábrám pedig és Nákhor vőnek maguknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

  30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala neki gyermeke.

  31 És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

  32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.


1. Mózes 12. – hangzó revideált Károli

1 Mózes 12:1 – 12:20

  1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok neked.

  2 És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

  3 És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

  4 És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta vala neki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.

  5 És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek vala, és a cselédeket, akikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

  6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor kananeusok valának azon a földön.

  7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda neki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; aki megjelent vala neki.

  8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségül hívá az Úr nevét.

  9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

  10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.

  11 És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének Szárainak: Íme tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.

  12 Azért mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.

  13 Mondd [azért], kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te érted.

  14 És lőn mikor Ábrám Egyiptomba érkezék, láták az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.

  15 Mikor megláták őt a fáraó főemberei, magasztalák a fáraó előtt és elvivék az asszonyt a fáraó udvarába.

  16 És jól tőn érte Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.

  17 De megveré az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.

  18 Hívatá azért a fáraó Ábrámot és monda: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnekem, hogy ez neked feleséged?

  19 Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségül. Most már ímhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.

  20 És parancsola felőle a fáraó némely embereknek, akik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét amije vala.


1. Mózes 13. – hangzó revideált Károli

1 Mózes 13:1 – 13:18

  1 Feljöve azért Ábrám Egyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba.

  2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és arannyal.

  3 És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda ahol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között.

  4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségül hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.

  5 Lótnak is pedig, aki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.

  6 És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.

  7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a kananeusok és a perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.

  8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

  9 Avagy nincsen-e előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.

  10 Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Szodomát és Gomorát, mind Coárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.

  11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.

  12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán]-melléki városokban, és sátoroz vala Szodomáig.

  13 Szodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.

  14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutána elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.

  15 Mert mind az egész földet, amelyet látsz, neked adom, és a te magodnak örökre.

  16 És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.

  17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert neked adom azt.

  18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.


Efézus 6. – hangzó revideált Károli

Efézus 6:1 – 6:24

  1 Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.

  2 Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel).

  3 Hogy jól legyen neked dolgod és hosszú életű légy e földön.

  4 Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.

  5 Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;

  6 Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát lélekből,

  7 Jó akarattal, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;

  8 Tudván, hogy ki-ki ami jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.

  9 Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ő velük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Ő nála.

  10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.

  11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.

  12 Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

  13 Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

  14 Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,

  15 És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével;

  16 Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;

  17 Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde:

  18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,

  19 Én értem is, hogy adassék nekem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát,

  20 Amelyért követséget viselek láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom.

  21 Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban;

  22 Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, és megvigasztalja a ti szíveteket.

  23 Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!

  24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen.


 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.